az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi zápor fűszere a földnek
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg
csupa fény és boldogság büszke elmém,
majd fél: az idő ellop, eltemet
csak az enyém légy! Néha azt szeretném,
hogy az egész világ lássa kincsemet.
Arcod varázsa csordultig betölt,
egy pillantásodért is sorvadok
nincs más, nem is akarok más gyönyört
csak mit Tőled kaptam s még kapok.
Koldus-szegény királyi gazdagon
részeg vagyok s mindig szomjazom.
